Nem tudom, biztosan minden embernek vannak olyan dolgok, amelyek bármilyen mennyiségben és bármikor leveszik a lábáról, még akkor is, ha már tömérdek van otthon belőle. Még mindig tudna egyet venni, lehet, hogy kisebbet, mert már nem férne sehova, de nem tud elmenni úgy valamilyen tárgy mellett, hogy ne akarjon még egyet vásárolni belőle.

Persze, a férfiak szerint a nők számára legfőképp csak az ékszerek és a ruhák fontosak, na és persze a cipők, nagyon ritkán esetleg a virágok, de nekem teljesen más dolgok keltik fel az érdeklődésemet. Szerintem az én férjem örülne, ha csak a cipők és ruhák világa csigázna fel ennyire, mert én bizony a vászonképek világáért vagyok oda, azon belül is leginkább a természetképeket ábrázoló képek irányába estem szerelembe.

Elbűvöl engem ez a világ, ami a festmény és a fényképp között szerepel nekem valahol félúton, és manapság már annyira gyönyörű darabokat tudnak gyártani, hogy egészen egyszerűen nekem bármilyen meditációval vagy relaxációs technikával felér, ha egy bögre kávé vagy pohár bor mellett csak nézegethetek egyet a falon egy fél órán át. A színei, a formák, a táj, és minden, amit egy ilyen kép képvisel engem nagyon érdekel, és úgy tűnik sosem tudom megunni.

Van is egy kedvenc oldalam, ahol már számtalan vászonkép a birtokomba került, a https://szalaibalazs.hu/ oldal, ahol számos gyönyörű példányra lel az ember, és ahol szinte minden héten találok valami olyat, amit haza tudnék vinni. A férjem kérése most, az, hogy egyelőre csak az oldalon nézegessem ezeket a képeket, de biztos vagyok benne, hogy nem telik bele pár hónap, és újra ki fogom könyörögni nála, hogy kerüljön még egy a falra. A kevesebb néha több, szokták volt mondani, de ebben én nem tudok mértéket tartani. Lehet, hogy most az irodám falára is fogok egyet rendelni, csak még a főnöktől nem kaptam rá engedélyt. Remélem hamarosan megérkezik, és rendelhetem is a kiszemelt példányt.