Amikor az ember párt választ és talál magának számos dolgot vállal magára. Sorolhatnék én itt most sok olyan dolgot ami evidens, de inkább csak egyet emelnék ki, a végsőkig át tartó támogatást és küzdést a másikért, a másik vágyaiért és céljaiért. Persze ez nem lehet egyoldalú, ez csakis a kölcsönösség alapján működik, de ha ez létrejön, a legszebb dolgok kerekednek ki belőle az egész világon.

Én például közel tíz évig támogattam a férjem abban, amit csinál. Akkor is, ha kudarcok jöttek, akkor is, amikor olyannyira elkerültek minket a sikerek, hogy szinte teljesen tönkrementünk. Majdnem mindenünk elvesztettük az egyik évben, mert a számítások nagyon nem jöttek be akkor a vállalat életét tekintve. De kitartottunk. Kéz a kézben, együtt. Sosem gondoltunk feladásra, sosem gondoltunk arra, hogy visszamegyünk alkalmazottnak, mindig csak azon törtük a fejünket, hogy vajon mit tudnánk tenni, hogy kikecmeregjünk a gödörből és jól csináljuk azt, amit elkezdtünk, hiszen tudtuk, hogy képesek vagyunk rá.

Ma pedig, amikor a közel nyolcvan darab pólót teszem a cég tizedik születésnapja által megrendezett ünnepi ajándékcsomag tetejére, amit a póló hímzés segítségével egyedire és gyönyörűre varázsolhattunk, hogy mennyire nem gondoltuk azért ezt sem tíz éve, és hogy mennyire megérte kéz a kézben menetelni minden nehézség ellenére. Mennyire jó, hogy megtaláltuk egymást, és hogy sosem adtuk fel. Ahogy nézem ez a hímzett póló tükrözi számomra mindazt, amit jelentünk egymásnak. A kitartást, a támasz, a munka, a szeretet, a végtelen és sosem szűnő szeretet. Hálás vagyok az életemnek ezekért a percekért, mint ahogyan azért is, hogy ez az ember a férjem, és büszke feleség lehetek. Hogy megdolgoztunk a sikerünkért, és hogy nem adtuk fel. Hogy nem tudott minket eltántorítani semmi. A férjem sikere mindennél többet jelent nekem, ennek a tíz évnek a távlatában legalábbis mindenképpen.